Bodó Csaba

Bodó Csaba vagyok, Budapesten születtem. Tizenhét évesen fogadtam el, hogy Jézus Krisztus az én Megváltóm is. 30 éve házasodtunk össze feleségemmel, és sok-sok bizonyságunk van arról, hogy Istennek minden szava igaz, és hatalommal bír.

Legnagyobb csoda az életünkben, hogy négy gyermekünk születhetett 1993 és 2000 között. Orvosok szerint ez nem történhetett volna meg egyszer sem, így nagyon izgalmas volt megtanulni azt, hogy Istenünk szeretetének ígéretei és áldásai hogyan válnak -reménység és hit által- megtapasztalható valósággá. 1999 ősze óta szolgálok lelkészként a Solymári Agapé Gyülekezetben.

Az egyik legkedvesebb igém, ami kíséri az életemet a Zsoltárok 32:8: „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.”

D. Nagy Tamás

1962-ben születtem Békésen, ötgyermekes pünkösdi család második sarjaként.

40 éve – 1977-ben nyolcadik osztályos koromban születtem újjá és merítkeztem alá.

35 éve – 1982-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Soproni Egyetemen. (Akkor még az volt a trendi, hogy 3 év alatt megszerezzük a BSC/BA és 5 év alatt az MSC/MA diplomát J)

30 éve – 1987-ben frissdiplomás erdőmérnökként ismerkedtem meg Prekopa Gyöngyivel, aki egy év múlva a felségem-, 4 év múlva a 3 fiam édesanyja-, és 27 év múlva az első unokám nagymamája lett.

25 éve – 1992-ben kaptam elhívást a teljesidejű szolgálatra, egy évre rá Pécelre költöztünk, ahol – feladva a civil pályámat és a vállalkozásunkat – a Kármel Pünkösdi Gyülekezet lelkipásztora lettem/voltam 15 éven át.

15 éve – 2002-től 2006-ig a Pünkösdi Egyház missziós alelnöke voltam

10 éve – 2007-ben egy burn-out jellegű mélyrepülés során találkoztam a Krisztus Iskolája nevű „szellemi tréninggel”, amely mélyreható megújulást eredményezett az önismeretemben, az Istenismeretemben és a szellemi-lelki életemben.

5 éve – 2012-ben volt az 50-dik születésnapom, amelyre meglepetés-party-t „rendeltem” a feleségemtől. Életem legnagyobb pozitív „átverésében” volt részem, tökéletes volt a meglepetés és a party is. A fiaimtól kaptam egy ejtőernyős tandem-ugrást ajándékba. Az idén le kellene már ugranom végre … J

Jelenleg a Paksi Pünkösdi Gyülekezet lelkipásztora és egyházunk Dunántúli Kerületének vezetője vagyok. A konferenciára imádkozva és böjtölve készülök. Hiszem, hogy Isten Egyháza, a Gyülekezet ma is ugyanaz, mint volt az induláskor. Krisztus maga a garancia arra, hogy a látható és nem-látható világban az Egyház betölti a funkcióját. Hiszem, hogy a szívbeli egység a legerősebb szellemi fegyver a misszióban. Emiatt is nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy szolgálhatom a Krisztus Egyházát a Balaton-NET-en.

Lénárt Viktor

A GROW Csoport – a régió egyik meghatározó szervezet- és vezetőfejlesztő cégének – vezérigazgatója, ahol már vezető trénerként is számos tapasztalatot szerzett regionális, országos, nemzetközi cégek vezetőképzései  során.

Közgazdaságtani, pszichológiai, filozófiai, teológiai tanulmányait az USA, Anglia, Hollandia, valamint Bécs és Budapest egyetemein szerezte.

Módszertani megközelítése a pszichodráma, a csoportdinamika, az enneagram, a fókuszolás, a szupervízió és coaching területek módszertanaiból építkezik, melyeket a vezetőfejlesztésben is sikerrel alkalmaz.

Lelkészként gyülekezeti, valamint egyetemi, ifjúsági és gyermekmiszsziót vezetett, jelenleg a piliscsabai evangélikus gyülekezetben végez lelkészi szolgálatot.

Művészi területen is aktív, 13 évig működő együttesükkel több albumot jelentettek meg, és az általa alapított „Láthatatlan Színház” módszertana azóta is létező társulatokban él tovább. Életszemlélete, munkamódszere „hídépítő”, mely átível a különböző felekezetek és gondolkodásmódok között.

Varga György

Nem hívő családban nőttem fel, húsz évesen hallottam először az evangéliumot. Megragadott annak tisztasága, logikája, Istent közel hozó, lelket megbékítő, reményt adó üzenete. És megragadott Isten kegyelme. Az újjászületés élménye beleégett a lelkembe, átírta, és egy életre meghatározta a történetem. Otthagytam érte mindent: családi hagyományokat és elvárásokat, végzettséget és karriert, anyagi biztonságot és Isten nélküli álmokat. Harminc éve csak Őt szolgálom. Tizenhét évig a Timóteus Társaság (nemzetközi, felekezetközi missziós szervezet) munkatársaként, azóta pedig gyülekezetplántáló lelkipásztorként.

Az évek során beleszerettem az újszövetségi gyülekezet ideájába. Egyre inkább lenyűgöz, ahogy azt Isten kitalálta, ahogy a hozzávaló embereket kegyelmébe fogadja, összeilleszti, ahogy a gyülekezetet a Lélek által működteti, ahogy abban és azáltal bemutatja és kiterjeszti a kegyelem semmivel nem helyettesíthető szerepét és erejét.

Az Érdligeti Biblia Közösség, baptista gyülekezet egyik alapítója és lelkipásztora vagyok. 14 éve itt igyekszem alkalmazni mindazt, ami tanultam/tanulok. Szeretném látni, hogy gyülekezetünk hitében, megértésében, gyakorlatában és hatásában egyre erősödő gyülekezetté válik. Szeretném látni, hogy ennek gyümölcseként egyre többen megtalálják és megismerik Jézust, benne a megváltó és megtartó kegyelem erejét. Szeretném látni, hogy ebben gyülekezetünk példává és inspirálóvá válunk más gyülekezetek számára is. Szeretném látni, hogy Isten népe a mi országunkban is az Ő ismerete alapján bátor és cselekvő népként vesz részt a misszióban. Hogy senki „el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Feleségemmel, Anikóval harminc éve vagyunk házasok. Istentől kapott segítőtársam, jellemem és hitem formálásában Isten első számú eszköze. Négy gyermekünk közül a három fiú már felnőtt, Istent követő és szolgáló fiatalember. Hálásak vagyunk értük, büszkék vagyunk rájuk. Kislányunk is a felnőtté válás útjára lépett, kamaszlányként tanulja, hogy mit is jelent Isten és emberek előtti kedvességben növekedni.

Szeretem a természetet, a jó zenét, a gondolatok világát, a mély emberi kapcsolatokat, a finom ételeket, az édességeket, az életet. Szeretek rácsodálkozni a szépre, az értékre, az emberi lélek sokféleségére. Szeretem keresni és megtalálni Istent mindabban, ami körülvesz. Csodálatra indít a személye, természete és kegyelme.

Megtisztelő, ha beszélhetek Róla, és mindarról, amit nekem jelent.

Végh Tamás

Végh Tamás ny. református lelkipásztor vagyok. Gyermek-ifjúkoromban jutottam élő hitre, és a gimnáziumi évek alatt már a lelkipásztori pályára készültem. Isten nagy kegyelméből ebben az időben alapvetően eldőlt életem három legfontosabb kérdése: örök életet nyertem, megtaláltam hivatásomat, – és a diákévek alatt – mint ezt a későbbi események igazolták – megtaláltam páromat is.

A fóti segédlelkészi évek után Salgótarjánban kezdtem meg lelkészi szolgálatomat. Öt év után hívott meg a fóti gyülekezet pásztorának. Fóton öt év után belefáradtam a nagy gyülekezet feladataiba, megszöktem volna, mint Jónás, de Isten elrekesztette az utamat. Megmutatta: nem helyet, hanem szívet kell cserélnie a lelkipásztornak ahhoz, hogy helyén legyen. Alapvetően megújította életemet, megmutatta, hogy nem szabad a kereszt szabadító evangéliumát semmi mással helyettesíteni. Nagyon hálás a szívem, hogy a 80-as évek kezdetétől két gyülekezet ébredését élhettük át: Fóton, illetve Budapesten, a Városligeti Fasorban.

Fóton sokak megtérése közben és következményeként új lelkészlakást és gyülekezeti házat építettünk gyülekezeti összefogással. Ezután építhettünk saját házat is, így nyugdíjas éveinket fóti házunk tetőterében élhetjük – hálás szívvel.

1995-ben, 48 évesen kerültem be Budapestre, ahol – Isten mérhetetlen kegyelmeként! – a nagyon megrokkant fasori gyülekezetben élhettük át a másik gyülekezeti ébredést.

Közben évente 2-3 alkalommal evangélizációs héten szolgáltam gyülekezetekben, illetve ifjúsági konferenciákon. Számos évben itt is, Balatonszárszón, a református fiatalok konferenciáján.

A 80-as évek elejétől sokszor megfordultam és szolgáltam Biatorbágyon, az ottani missziói telepen.

Három éve mentem nyugdíjba. Azóta evangélizációs szolgálatokat végzek a Kárpát-medencében, és segítem, tanácsolom azokat a fiatal lelkipásztorokat, akik ezt szívesen veszik. De jól esik pihenni is.

Három gyermekünk már régen önálló, párjukkal, ill. unokánkkal élnek.